Ide várnak


Ezzel várnak


Bodajk




   Bodajk a Dunántúli-Középhegység második fõ vonulatának a Bakonynak aljában, a Móri árok peremén fekszik, nevét a tõle ÉK-re fekvõ népi nyelven Bodognak  (Vértesnek) nevezett hegységbõl származtatják, s többek között Bodoght, Bodak, Bodaik névváltozatok után a XIX. sz-ban már a mai alakjában (Bodajk) jelenik meg.

 

   Történetének kezdete hosszú évszázadokkal a honfoglalás elõtti idõkbe nyúlik vissza, hiszen nemcsak az avaroknak hanem már a rómaiaknak is állandó településük volt ezen a területen. A történeti szempontból meglehetõsen megbízhatatlan Anonymous a Bodok hegy lábánál vezeti el a honfoglaló magyarok útját. Ha ez nem is felel meg a valóságnak, az kétségtelen, hogy ez a környék már abban az idõben a fejedelmi törzs birtokában volt.

   Bodajk középkori történetérõl nem sokat tudunk – bár szép legendákat õriz a nép az Árpád korból - de az bizonyos, hogy a lakosai számára küzdelmesen teltek a századok, hiszen a közéletben lévõ csókakõi vár urai a Rozgonyiak erõsen sanyargatták õket. 1543-ban Fehérvár elestével Bodajk is török kézre került és nagyrészt elpusztult, de a kedvezõ adottságainak köszönhetõen hamarosan újra benépesült. A török elûzése után 1691-ben a Hochburg család kapta a csókakõi-móri uradalom részeként birtokul a falut. A XIII. század elején még meglehetõsen szerény népességû település gyorsan gyarapodott, és mikor 1774-ben mezõvárosi rangot kapott, több mint 1200-an laktak itt. A lakosság száma a XIX. század végéig tovább emelkedett egészen 2300 fõig.

   A századfordulót követõ váratlanul nagy arányú kivándorlás azonban erõsen megcsappantotta a népségét. Bodajk 1886-ban elveszítette mezõvárosi rangját, ezután a nagyközségek közé sorolták.

   A napjainkban is jelentõs település, amely igen kiváló idegenforgalmi lehetõségekkel büszkélkedhet.

 

   Bodajk címere minden fontosat elmond a településrõl. Az ezüst mezõben elhelyezkedõ kék sáv utal a községen áthaladó OKT útvonalára, de a falu határában lévõ két patakot, a Gaját és Móri folyót is szimbolizálja. Emlékeztet arra a szép hagyományra is miszerint Szent István királyunk csónakon járt a bodajki kegyhelyre. A címer másik eleme a kereszt. Ez azt az országos hírû zarándokhelyet (Segítõ Mária búcsújáróhelye) jelképezi, amely a századok során szinte egybe forrt a község nevével.

 

   A falu határában lévõ dombon találjuk a sípályát, melyen egy 1985-ben épült de ma is jól karbantartott és egész szezonban, sõt a pálya mûanyag bevonatának köszönhetõen tavasszal is üzemelõ tányéros sífelvonó található. A pálya és a felvonó hossza 350 méter. Lejtése és szélessége miatt ideális gyerekek és síelni tanulók számára. A pálya S alakban jön le a dombon, élvezetes és biztonságos lesiklást nyújt a kicsiknek és minden tanuló síelõnek.