Ide várnak


Perkupa





   A 27-es sz. fõközlekedési úton Szalonnáról az Aggteleki-karszt felé haladva érünk Perkupára, a 960 lakosú, festõi szépségû faluba. Van vasúti megállóhelye – a Galyaság települései megközelíthetõk a Miskolc-Tornanádaska vasútvonalról.

   Középkori település, a község neve az árok jelentésû, szláv eredetû Priekopa helynévbõl keletkezett. Néprajzi, építészeti vonatkozásban érdekesek a Varbóc felé vezetõ út mentén, a református templom mögött a falu kis patakja felett átívelõ kõhidak. Figyelmet érdemelnek a régi parasztházak is, melyekbõl sajnos egyre kevesebbet lehet látni.

   Perkupa lakosságából a múlt században sokan vállaltak munkát nagyobb építkezéseken. Dolgoztak kúriák, templomok, kastélyok javításán és építkezésein. Így megismerték a korabeli stílusok díszítõelemeit, és ezeket lakóházaikon is alkalmazták. Ezért fedezhetjük fel a falu régi parasztházain a barokk, copf, klasszicista, eklektikus elemeket, szépen összeegyeztetve a népi építészet díszítõformáival: virágok, tulipánok, szõlõfürt és szív alkalmazásával.

   Érdemes végigsétálni a református és katolikus templomot összekötõ Petõfi Sándor utcán, ahol a legtöbb védett ház található.

   A község református temploma 1800-ban barokk stílusban, három-boltszakaszos hajóval és egyenes záródású szentéllyel épült. Homlokzata elõtti hegyes-sisakos tornyát 1837-ben építették.

   A vasútállomás közelében álló katolikus templom 1805-ben épült, benne 18. századi Madonna-szobor áll.

   A község közelében mûködött hazánk elsõ gipszbányája. A gipsszel együtt bányászott anhidritet az alföldi szikes talajok javítására használták. A bányát néhány évvel ezelõtt bezárták.