Ide várnak


Telkibánya





   A Zempléni-hegység egyik legszebb községe Telkibánya. A szûk völgyben épült település házai az erdõk alján sorakoznak a tisztavizû patakok partjain. A gazdag történelmi hagyományokkal rendelkezõ község természeti értékeiben is egyedülálló. Két tájvédelem alatt álló erdõ határolja.

   Az elsõ írásos dokumentum 1270-bõl való, mely önálló bányatelepként említi a települést. A jelenlegi Telkibánya a protocollum tanúsága szerint 7 falu népébõl áll: Telki, Vámház, Naggyümölcs, Mindszent, Csör-Csõz, Rátka és Koncfalva. Ezek emlékét ma már csak egy-egy határrész õrzi.

   A bányászat fellendülése után kapta a Telkibánya nevet, majd Európa hírû bányái olyan gazdagságot teremtettek, hogy ráragadt a ma is ismert Aranygombos Telkibánya elnevezés. A gazdag faluban ugyanis bearanyozták a templom tornyán lévõ "gombot".

   Fellendülése az Anjouk idejére esik. Arany- és ezüstbányáinak gazdagsága miatt kapta Zsigmond császártól bányavárosi rangját, külön privilégiumokkal. Királyi birtokként nagy lendülettel fejlõdött. Ebben az idõben épült régi vára a mai református templom körül, melyrõl Bonfinius – Mátyás király történetírója – is megemlékezik.

   A XVI. században bekövetkezett hatalmas bányaszerencsétlenség miatt a bányászat évszázadokon át szünetelt, a település jelentõsége megszûnt. Ebben a bizonyos Veresvíz-völgyi, rettenetes bányaomlásban a krónikák szerint 360 bányász vesztette életét. Tompa Mihály az eset kapcsán írta meg Verespatak címû balladáját.

   Mária Terézia idejében néhány bányát újraindítottak, majd a reformkori fejlesztések idején itt épült az ország elsõ kõedénygyára, amit 1906-ban áttelepítettek Hollóházára. Ezek következtében Telkibányán csak az erdõ és a mezõgazdaság jelentett további megélhetést. De a bányászkodás múltját ma is õrzik a bányabejáratok, az arany õrlõ- és mosóhelyei, valamint a község belterületén található múzeum.

   Az Ásványbányászati Múzeum kiállításának egyik része a Zempléni-hegység ásványbányászatának emlékanyagát, a bányászat és az erdõgazdálkodás kapcsolatának dokumentumait mutatja be. Gazdag gyûjteménye látható itt Zemplén, ill. Tokaj-Hegyalja ásványainak. Látványos része a kiállításnak az 1825-1906 között mûködõ, legelsõ magyarországi keménycserépgyár termékeit bemutató anyag. A használati kõ-edények típusai mellett megismerkedhetünk itt a technológia hazai történetével, a keménycserép elterjedésével, valamint a telkibányai gyár történetének dokumentumaival is. (A Múzeum u. 34. alatt található. Nyitva: április 15-tõl október 15-ig 8-16 óráig, október 15-tõl április 15-ig kedden és csütörtökön 8-16 óráig.)

   A Zsigmond korabeli várról elõször 1624-ben, mint erõdítésrõl történik említés: "Nagy tõtések,... az mély árok". Az 1687. évi egyházi protokollum szerint "az árokkal körül vévén, abból oltalmazták magukat". Az árok által védett terület átmérõje 16 méter és a nyugati oldalon külsõ sánc nyomai is látszanak. 1867-ben pedig még "védmûvek és bástyák alakzatai" is láthatóak voltak. 1445-ben már "Fortalitium"-nak nevezik a várost, akkor egy Polyák nevû kapitánya volt. Ezen adat alapján elképzelhetõ, hogy nem tipikus templomerõdítésrõl van szó, hanem egy korábbi védmû közepébe utólag építették be a templomot.