Ide várnak


Ezért várnak


Ezzel várnak


Kecskemét-Hetényegyháza homokpusztai tölgyes (Mogyorós tölgyes)

   Hetényegyháza ma közigazgatásilag Kecskemét megyei jogú városhoz tartozó település. Az ide vonatkozó írásos feljegyzések, régészeti leletek tanúsága szerint már a kora középkorban lakott volt, de a török hódoltság alatt elnéptelenedett. Újjászületése Kada Elek, a város egyik leghíresebb polgármestere nevéhez fûzõdik.


   A múlt századi filoxéra járvány után, ami a történelmi borvidékek szõlõkultúráját tönkre tette, az Alföld homokos vidékein nagyarányú szõlõtelepítés indult. Kada ekkor több napszámos családot telepített le itt, akik a szõlõtelepítéseken dolgoztak. Az így kialakuló tanyaközpontban iskola, vegyesbolt, patika és szeszfõzde is volt. Késõbb a közeli Kecskeméten dolgozó tisztviselõk, polgárok kaptak itt földeket, amit a falubeliek mûveltek. Az 1960-as évektõl kezdve gyors fejlõdésnek indult a település. Ma Kecskemét szépen fejlõdõ kertváros része, a városból helyi autóbusszal könnyen elérhetõ. Egykoron a város kiterjedt pusztája volt, itt-ott természetes erdõfoltokkal. Az l. világháború utáni erdõtelepítések hatására kiterjedt erdõség alakult ki.


   Még ma is megtalálhatók azok a természetes erdõrészek, amik fõleg kocsányos tölgybõl, nyárfákból állnak. A telepített akác, nyír, éger és erdei fenyõ is megtalálja itt életfeltételeit.


   A Nyíri erdõ egyik legértékesebb része a védelem alatt álló mogyorós tölgyes. Ez jellegzetes homokpusztai tölgyes, igen gazdag cserjeszinttel. Jellegzetes, sajátos cserjéje a mogyoró. A mogyorós tölgyes tájképileg is impozáns a levélképzõdést megelõzõ idõszakban (február, március) tömegesen jelentkezõ mogyoró barkásodás idején.


   Az állományalkotó kocsányos tölgyek életkora 70-90 évre tehetõ, s a terület kb. 80 %-át uralja.


   A kedvezõ termõhelyeken megfigyelhetõ a tölgy természetes újulata is, ami a kiöregedõ idõs fák természetes utánpótlását biztosítja. A fás szárú növényzeten kívül igen gazdag a lágyszárú állomány is. Jellemzõi: orvosi salamonpecsét, kis borkóró, homoki nõszirom, homoki kikerics, patkócím, pusztai meténg, erdei szellõrózsa.


   Az erdõ jó táplálkozó- és fészkelõhelyet biztosít a madaraknak is. A természetes és az erdészek által kihelyezett mesterséges fészekodúk környékén a tavaszi idõszakban az odulakó erdei madarak mozgását figyelhetik meg a csendes szemlélõdõk. A leggyakoribb erdei fészkelõk a következõk: erdei pinty, erdei pityer, seregély, csuszka, kék és széncinege, nyaktekercs, harkályok.


   Az egész erdõ vadrezervátum, gazdag fácán, dám és szarvas állománnyal. A dámvadak õshazája Mezopotámia, de a történelem elõtti idõkben a Kárpát medencében is élt. A jégkorszak miatt kipusztult innen. A rómaiak honosították meg újra, aztán a török hódoltság idején is jelentõs állomány került hazánkba. Ma Gyulajon, Pusztavacson, Gyulán van még jelentõs állománya. A vadrezervátumokat vadgazdálkodási céllal hoztak létre 1945. után az állatokat is sújtó pusztítások enyhítésére. Az élõhelyek, a vadállomány védelme minõségi és mennyiségi szempontból is eredményesnek bizonyult.


   A vadkárok megelõzése miatt a Nyíri erdõt is bekerítették. A bejárat közelében levõ erdészházban az 1848-49-es szabadságharc emlékeit bemutató kiállítás Szulyovszki László erdész gyûjteménye. Az erdészház elõtti nagy réten álló, Szent Hubertuszról, aki a vadászok védõszentje, elnevezett kápolnát néhány éve szentelték fel. Hosszú évek óta rendeznek a kápolna elõtti réten március 15-én ünnepségeket, ami sok ezer embert vonz ide az országból.


   A Nyíri erdõ szabadon látogatható. Vadászatok idején, amire táblák és a lezárt utak is figyelmeztetnek, turisták nem mehetnek az erdõbe.