Ide várnak


Ezért várnak


Ezzel várnak


Eger vára

   Eger vára mai állapotában sok korszak jegyeit viseli magát, átépítések, pusztítások alakították. A vár maga egy európai szintû, a budaival egyenrangú kultúra anyagi megjelenése. Mátyás király idején az ország leggazdagabb reneszánsz fõpapjai birtokolták.


   1248-ban Eger földesura - Lambert püspök - engedélyt kap a vár építésére, amit a király a tatárjárás szomorú tapasztalatai alapján ad meg.


   A vár mai bejárata tulajdonképpen a Varkoch kaput védõ kapuudvarba vezet. A kapuudvar tompaszögû sarkában helyezkedik el a Bornemissza Gergely diák-bástya nevû védõmû. A kettõs fal védelme mellett természetes védelmül szolgáltak a várat délrõl, nyugatról és keletrõl körülvevõ meredek oldalak. A keleti oldalon sáncot alakítottak ki, de Dobó ideje után az egész keleti dombot bevonták a vár területébe, és várfallal vették körül.


   A XII. századtól a XIV. századig a várat még a kéttornyos románkori bazilika uralja, hiszen a vár erõdítései nem voltak annyira figyelemreméltóak mint az egyházi épületek. Ezután a középkori elveknek megfelelõen magasra és nehezen megmászhatóra épített falak az 1460-as 1480-as évekig megfeleltek az európai harcászati követelményeknek, azonban az ágyú rohamos fejlõdése következtében hamar elavult.


   1537-ben a püspökök kiszorulnak a vár területérõl, és a vár Perényi Péter kezére kerül. Õ Nicolo da Milano-t és Alessandro da Vedano-t szerzõdtette a vár korszerûvé tételéhez. Alessandro da Vedano építette a várhoz csatolt domboldalt, ahová a huszárságot telepítették. Róluk nevezték el a külsõ várat Huszárvárnak. A belsõ várban új nagyobb méretû bástyát emel a legújabb olasz várépítési tapasztalatoknak megfelelõen. Újjáépíti az eddig legveszélyeztetettebb keleti falat.


   1548-ban Ferdinánd a várat kikényszeríti a Perényiektõl. Ezt követõen a várat Dobó István erõsíti szakadatlanul, egészen az 1552-es ostromig. Elkészül a Dobó-bástya, a Szentély-bástya a Tömlöc-, Sándor-bástya. Ezenkívûl földbõl vert palánk-mûveket is építenek. A Tömlöc-bástya elõtt megépül a kerek formájú Föld-bástya. Az 1552 -es ostrom után a várat ujjá kell építeni, és ezzel együtt a ma már nem látható Huszárvárban felépítik a Csabi-bástyát és a Zárkády-bástyát, valamint a belsõ várban a Bornemissza Gergely diák-bástyát. 1568-ban a palánkfalakat kõre cserélik ki.


   Az egyik szép fülesbástyát ma az északi oldalon a vasút vágja át. Ekkor készültek a boltozott helyiségek a vár felsõ színe alatt, a casermák és a casamaták és a hosszanfutó aknafigyelõ folyósók (contromina), amely az ellenség által fúrt aknák megfigyelésére szolgáltak.


   Az újjáépítés ellenére - a katonai szervezet meggyengülése folytán - 1597-ben a várat a török beveszi. Õk a ma Török-kertnek nevezett védõmûvet (barbakánt), meg a máig feltáratlan várbörtönt teszik hozzá az együtteshez. 1687-ben újból a császáriak kezére kerül.


   A kuruc idõk után lassan pusztul, majd az Eszterházy érsek veszi meg 1783-ban. Ekkor az egri barokk kõbányájaként használják, köveit elhordják, a földalatti helyiségeket betömik. Az áldatlan helyzetnek 1833-ban vet véget Pyrker János pátriárka érsek. Õ helyezi el 1883-ban a vörös-márvány Dobó síremléket.



Eger vára falaival, bástyáival, kazamatáival és aknafigyelõ folyosóival ritka történeti érték.


   A történelem során hozzá csatlakozó barokk város, amely részben a vár köveibõl emelkedett, és az akkor egyre fogyó, de ma már rendbehozott vár, no meg a bor adja Egernek azt a hangulatot, amely egyedülálló Magyarországon, és amelyet feltár minden utazónak. Gárdonyi Géza szavaival élve: "Mindenki lehet egrivé, aki a hazáját úgy szereti, mint akik itt születtek."