Itt történt


Ezért várnak


Ezzel várnak



Egri borvidék
   A Kis-Eged hegy oldalából került elõ a Vitis hungarica levelének 30 millió éves kövülete. Ennek persze a mai szõlõtermesztéshez nincs sok köze.

Eger már a X. századtól lakott volt és a XI. század elején már jelentõs nagyságú település lehetett. Az elsõ püspökségek egyikét Egerben alapítatta Szent István királyunk. A püspökségre költözõ szerzetesek magukkal hozták hazájukból az ott honos szõlõfajtákat is.

   A tatárjárás megtizedelte a lakosságot. IV. Béla király ide is telepített vallonokat, akik a szõlõtermesztési és a borkészítési ismereteiket meghonosították (pl.: a hordó használatát).

   Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII - XIV. században telepítették be szõlõvel. A megtelepedõ cisztercita szerzetesek ezekbõl a szõlõkbõl fedezték borszükségletüket.

   A város szerepe a magyar középkor elsõ századaiban igen jelentõs volt: a várban székelt a legnagyobb püspökségek egyike, amihez nem csak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott. Az egyházi központi irányító hatásának tulajdonítható a szõlõmûvelés kezdeményezése, fejlesztése, hiszen az egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor. A bortermésbõl tizedet, dézsmát kellett az egyháznak és a világi intézményeknek adni királyi rendelet alapján. Az elsõ pincéket is a dézsma tárolására építették.

   A törökök elõl menekülõ rácok hozták magukkal a héjonerjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a Kadarka fajtát is.

   Több évtizedes sikertelen ostrom után 1596-ban a törökök elfoglalták az egri várat, és 91 évig a birtokukban tartották, de a szõlõtermesztés megmaradt. Ennek oka, hogy ugyan a törökök nem nagyon fogyasztottak bort, de komoly bevételt jelentett.

   A XVII. században a vörösborszõlõ-fajták egyre több teret nyertek a fehérborszõlõk rovására. 1687-ben visszafoglalták a várat a törököktõl. A város és környékének rohamos ütemû benépesedése során két évtized alatt kialakult a szõlõ monokultúra. A szõlõhegyek többségének jelenleg is használt neve a XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki.

1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, és a szõlõket szinte teljesen kiirtotta. Az újratelepítések (rekonstrukció) során új fajták is bekerültek a borvidékre. A tendencia ezután a többi borvidékéhez hasonló.

   A borvidék leghíresebb bora a Bikavér. Ez a bor több vörösborszõlõ borának házasításával készül. Valaha a Kadarka különbözõ változatai adták az alapját, ma gyakran a kékfrankos. Magyarország eredetvédett borai közül ez az elsõ. A hegyközség megalkotta a "Bikavér kódex"-et 1997-ben. Talán az egyik legfontosabb szabálya hogy egy listában megadott vörösborszõlõ-fajták közül legalább három borából kell házasítani a Bikavért.



A borvidék borai:


Egri körzet: Leányka, Olasz rizling, Chardonnay, Ottonel muskotály, Tramini, Sauvignon, Zenit, Királyleányka, Szürkebarát, Pinot blanc, Kékoportó, Blauburger, Pinot noir, Kadarka, Merlot, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Rajnai rizling, Cserszegi fûszeres, Zweigelt, Bíbor kadarka, Turán, Bianca, Ezerfürtû, Furmint, Mátrai muskotály, Zala gyöngye, Zefír, Zengõ, Zöld veltelini, Zöld szilváni, Budai, Gyöngyrizling, Rizlingszilváni, Kocsi Pál emléke, Hárslevelû, Magyar frankos, Rubintos, Kármin, Medina, Alicante Bouschet, Alibernet, Gamay noir, Prokupac (Egri kék), Vranac, Bánáti rizling, Bouvier, Mézes, Piros veltelini, Semillon, Melon, Kerner, Karát, Nektár, Jubileumsrebe, Tarcal 1., Merengõ, Mornen. (Medoc) noir, Zéta, Viktória gyöngye, Goldburger, Titán; Tizian

 

Debrõi körzet: Hárslevelû, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Chardonnay; Sauvignon, Szürkebarát, Tramini, Zenit, Pinot blanc, Leányka, Cserszegi fûszeres, Bianca, Ezerfürtû, Furmint, Mátrai muskotály, Zala gyöngye, Zefír, Zeng õ, Zöld veltelini, Ezerjó, Korai piros veltelini, Zöld szilváni, Budai, Gyöngyrizling, Rizlingszilváni, Bánáti rizling, Bouvier, Mézes, Piros veltelini, Semillon, Melon, Kerner, Karát, Nektár, Jubileumsrebe, Zéta (Orémus).